Az éjszaka esett az eső, és fújt a szél, így másnap gyönyörű napra ébredtünk, ugyanis eltűnt a szmog, messzire elláttunk, kék volt az ég, sütött a nap, ami engem máris jobb kedvre derített. Ezen a vasárnapon szabad program volt, ezért öten úgy terveztük, hogy megnézzük a Konfuciusz templomot, az Ég templomát, és a Tiltott várost. Ezek között viszonylag nagy távolság van, viszont a metrónak hála gyorsan tudtunk közöttük közlekedni. A Konfuciusz templommal kezdtük, ez a Láma templommal szemben található, már viszonylag korán, reggel 9-kor bementünk. Találtunk itt két kiállítást is Konfuciuszról, amik főleg az életét mutatták be. Innen még betértünk az Imperial College-be is, amiben volt egy szép zöld udvar, aranyhalas tóval, illetve egy kapuval.

Ezt követően még kicsit nézelődtünk a templom körül lévő üzletekben, majd mentünk vissza a metróra. Néhány megállót követően kiszálltunk az Ég temploma parkja közelében. Egy hatalmas gyönyörű, zöld parkot kell elképzelni, kisebb épületekkel. Rengeteg helybéli sétálgatott, játszott, táncolt, sportolt itt, volt énekes is, úgyhogy volt látnivaló a szép parkon kívül is. Itt több megtekinthető helyszín is volt, viszont mi az Ég templomát céloztuk be, hogy utána legyen idő a Tiltott városra. A templomhoz külön belépő kellett, ez is egy kisebb park közepén foglalt helyet. Egy kör alakú épületről van szó, ami több, kisebb kör alakú szelvényben folytatódik, képek majd később jönnek.

Mivel dél körül járt az idő, gyorsan ettünk valamit, majd metróval felkerestük a Tienanmen teret. A térre nem mentünk be, mivel az volt a terv, hogy azt majd a Tiltott város után nézzük meg (utóbbi délután 5-ig van nyitva).

A városba egy nagy, Mao kép alatt mentünk be (az utolsó napon még durvábban szembesültünk a beteges személyi kultusszal). A várost vizesárok, majd fal vette körül, belül az épülettek elrendezése a szokásos 3 oszlopos elrendezést követte: Középen terek, majd nagy, díszes épületek váltották egymást, majd két oldalt is terek, illetve épületek sorakoztak. Akkora volt az egész tér, hogy tényleg szükségünk volt 3 órára a bejárásához. Kifele menet még találtunk egy oldalsó gyönyörű zöld parkot, sok-sok fával, amik épp virágoztak. Innen a keleti kapun át távoztunk, majd elindultunk a Tienanmen tér felé. Itt kiderült, hogy rossz irányba megyünk, erről egy helyi, de angolul szokatlanul jól beszélő kínai nő világosított fel minket. Fura módon elkezdett nyomulni, hogy szeretne barátkozni, meddig maradunk, menjünk el most közösen egy étterembe beszélgetni. Gyanús volt a dolog (egyikünk ismerősével esett meg hasonló, az illetőt faképnél hagyta egy ilyen "barátságos" egyén egy étteremben, a csillagászati mértékű számlával), úgyhogy gyorsan le is ráztuk. Végigsátáltunk a város fala mentén még a térig, ahol egy aluljárón, és néhány ellenörző ponton keresztül el is jutottunk oda.

A tér valóban hatalmas, viszont nagy kordonokkal van körülzárva. Belegondoltam, hogy milyen szörnyűség történt ott, úgyhogy elég hátborzongató volt. Két oldalt 1-1 múzeum, szemben pedig Mao mauzóleuma látható, utóbbit, illetve az egyik múzeumot az utazásunk végén megnéztük, erről majd később írok.