Öcsémmel elhatároztuk, hogy november 13-án ellátogatunk Londonba. Neki ott volt némi személyes elintéznivalója, én meg úgy döntöttem, hogy egy darabig elkísérem, aztán egyedül bevetem magam a betondzsungelbe, mert nem akartam őt zavarni. Szóval volt alkalmam egyedül sétálgatni London utcáin, anélkül, hogy bárkihez is kellett volna alkalmazkodnom.
Pénteken délután indult a gépünk Budapestről, este meg is érkeztünk a stanstedi repülőtérre. Leszálláskor éreztük, hogy eléggé dobálja a gépet a szél, úgyhogy elkezdtük szorosra húzni magunkon a kabátot. Rohanás a transzferig, itt elváltak útjaink, mivel én London szívébe igyekeztem, öcsém pedig egy másik városba ment tovább. Előző nap megvettem a transzfer jegyemet, úgy döntöttem, hogy bevonatozok a Victoria állomásra, majd onnan megyek a szállásra. Mutogattam a jegyemet a reptéri útbaigazító emberkéknek, akik rámutattak az egyik sínre, hogy na majd ott szálljak fel. A bökkenő csak az volt, hogy a kijelző szerint az a Liverpool Streetre visz. Hát mindegy, gondoltam a Victoria az biztos útba esik, felszálltam. Mivel este volt, ezért jobb híján azzal szórakoztattam magam, hogy a tabletemen figyeltem a térképet, hogy merre megyünk éppen (GPS), és rájöttem, hogy nem, ez a vonat marhára nem megy a Victoriára. Öcsém telefonon közölte, hogy hát jó, csak meg ne büntessen a kalauz amiért rossz vonatra szálltam. Kalauz nem jött, úgyhogy ebből nem volt baj, leszálltam az állomáson. Itt átmentem egy kapun, amihez a vonatjegyem is kellett, de itt sem szóltak semmit, hogy fiacskám, te aztán nagyon eltévedtél, simán tovább engedtek. Hát jó, akkor metrózás a Victora-ig, onnan le a Stockwell-re, majd innen mentem a Tooting Broadway-re, aminek a közelében volt a szállásom. Ez amúgy olyan egy órás utazás volt, eléggé London széle felé lehettem. A Tooting Broadway és környéke részben európai, részben indiai rész volt, rengeteg sri-lankaival. Hangulatos kis környék volt, amolyan kisvárosias beütéssel. Innen még kb negyed óra alatt eltaláltam a szállásomhoz, ami egy kis családi ház volt. Mivel spórolni akartam, ezért egy magyar családot választottam, akiknek van londoni viszonylatokhoz képest baromira olcsó kiadó szobájuk magyarok számára. Sőt, minden évben megszállok szegeden két éjszakára, ott is kb ennyit szoktam fizetni, de ehhez képest ez a londoni szállás messze kényelmesebb és színvonalasabb volt. Kaptam wifi-jelszót, nézhettem volna magyar tv-t is, de közöltem, hogy otthon se nézek, úgyhogy ezt a részt ugorjuk is. Úgy döntöttem, hogy korán van még, úgyhogy még elmentem sétálni pár órát az éjszakába, hogy lássam, milyen is a környék. Út közben kajáltam egyet az egyik indiai boltban, ahol a blokkra külön rányomtatták, hogy "user: christian" :D
Éjszaka egy Angliában elő barátom felhívta a figyelmemet, hogy mi történik Párizsban. Hajnali 1-ig a híreket olvastam, hogy kb képben legyek, majd értesítettem öcsémet is. Tartottam tőle, hogy ha Franciaországban ennyire durva volt a helyzet, akkor lehet, hogy Londonban is készül valami. Eleve nem akartam bemenni látványosságokhoz, mert az időm rövid volt, na meg nem akartam sokat költeni, de ekkor úgy döntöttem, hogy minimalizálom az egy épületen belül eltöltött időt.
Másnap reggel nyolckor elindultam a Victoria állomásra, hogy onnan megkezdjem a városnéző sétámat. Itt azért megnézegettem a kijelzőket, de fura módon sehol nem írták, hogy innen megy vonat a Stanstedre, ami ezért volt nyugtalanító, mert a nálam lévő jegy szerint meg megy. Gondoltam erre a problémára később még visszatérek, úgyhogy elindultam a városba. Innen legyalogoltam a Temze partjára, majd követtem a folyót a folyási irányba, mivel tudtam, hogy így megtalálom a főbb látnivalókat. A tabletemet egyébként arra szoktam használni, hogy el ne tévedjek, de itt takarékoskodnom kellett a használatával, ugyanis éjszaka elszállt a vacak hálózati konverterem, ezért csak kb 20%-ra volt töltve. Szóval először belefutottam az angol parlament épületébe, majd a túloldalán ott volt a Big Ben. Itt átmentem a hídon, ahol épp jött szembe egy tank, akkor még nem sejtettem, hogy fogok én még ilyent látni a városban. A hídon egyébként azért mentem át, hogy a parlamentet és a Big Bent messzebbről is megnézhessem magamnak. De ha már ott voltam, akkor mentem tovább a London Eye felé (tudjátok, hatalmas óriáskerék a Temze partján). Dél volt, úgyhogy betértem egy kis fish & chips-et enni. Ja igen, az eső természetesen esett, meg a szél is fújt, csak hogy örüljek. Mivel épp egy étteremben voltam, gyorsan megnéztem, hogy a Tower Bridge merre van. Láttam, hogy ugyanúgy folytatnom kell a sétámat, szóval bandukoltam tovább a folyó mentén. Út közben belefutottam a Golden Hind II-be, ami Francis Drake hajójának másolata. És aki ismer, az tudja, hogy mennyire imádom a vitorlás hajókat, főleg ezt :)
Még kb egy óra séta után végre elértem a Tower Bridge-t, azon átsétáltam, majd kívülről megnéztem a Tower of London épületét is. Innen mentem visszafele a part mentén, ekkor hallottam meg a lövéseket. Fura módon nem láttam pánikot az emberek arcán, de utána rájöttem, hogy nem terrorista támadás van folyamatban, hanem csak valami ceremónia keretében egy ágyúból lövöldöznek a part mellett. Néhány kétes kinézetű sikátor után meghallottam valami katonai zenét, úgyhogy a hang irányába eredtem. Belefutottam egy látványos felvonulásba, ahol eleinte katonák, tankok, meg mindenféle harci járművek vonultak, majd következtek az egyéb, lazább csoportok is. Volt ott óriás robot, szakácsok, hatalmas parti kamionok, kínai sárkány, minden, amit el lehet képzelni. Itt hol tudtam használni az esernyőmet, hol nem, mert feltámadt a szél. Szóval itt sikerült bőrig áznom, de nem bántam, mert a látvány teljesen megérte. Miközben itt tátottam a számat, kaptam otthonról egy fülest, hogy a brit titkosszolgálat Londonban is számít robbantgatásokra. Én meg ott álltam egy katonai parádén, egy tömegben, és arra gondoltam, hogy hol máshol lehetne jobb alkalom egy jó kis terrorista akcióra? Szóval mindig úgy helyezkedtem, hogy mögöttem lehetőleg senki ne álljon, hogy ha futni kell, akkor ne kelljen senkit se előzgetnem.
Miután ennek vége lett, mentem tovább, de ekkor már reszkettem, annyira átfagytak a tagjaim (plusz még csurom víz is voltam). Bementem az egyik metró állomásra melegedni, majd erőt vettem magamon, és gyorsan elsétáltam a Trafalgar Square-ig, majd onnan a Buckingham palotához. Délután 5 óra volt, úgyhogy elhatároztam, hogy visszamegyek a szállásra, pumpálok némi energiát a tabletembe (az utolsókat rúgta szegény), majd elmegyek kicsit északabbra a Soho negyedbe.
Hát a Soho... Rengeteg khmm, felnőttes szórakozási lehetőséget tartogat, maradjunk ennyiben :) Egyedül voltam, úgyhogy az ilyesmi így szólóban annyira nem poén, szóval inkább mentem északabbra az Oxford streetre, ami szépen ki volt világítva. Itt megvacsoráztam, elnézegettem a kirakatokat, utcai táncosokat, és egyéb látványosságokat, majd éjféltájt hazamentem. Másnapra az volt a terv, hogy megnézem az Imperial College épületét, majd onnan megyek a reptérre. ám erről lemondtam, mivel öcsém szólt, hogy fokozott biztonsági ellenőrzések vannak a reptereken. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy érdemes korábban megérkezni, mert lehet, hogy sokáig tart, mire átjutok a biztonsági kapun. Reggel ezért összepakoltam, reggeliztem egyet a közeli Subwayben (úgy látszik, ha angolszász országban járok, az utolsó reggelim mindig a Subwayben van), aztán egy indiai boltban vettem potom pénzért ilyen kis 50 ml-es dobozkákat, hogy a Pesten vásárolt méregdrága tusfürdőmet azokba szét tudjam osztani, nem akartam, hogy a reptéren elvegyék, főleg most, hogy a biztonsági szervek jobban odafigyelnek. Ja igen, az egyik reptéren fogtak egy jómadarat, akinél éles bomba volt, csak úgy mondom.
A reptérre sikerült is hamar kiérnem, ahol már a bejáratnál állig felfegyverzett, gépfegyveres emberek sétálgattak, és figyeltek mindenre. Apropó, reptérre kijutás: Szombat este a Victorián megtudtam, hogy onnan ha megszakadok sem fog közvetlen vonat járat indulni a Stanstedre, hiába mutogatom nekik a jegyemet, el kell előbb mennem a Liverpoolra. Ez lehet, hogy a híres angol humor, vagy valami nagyon furán van megoldva.
A reptéren sikerült letesztelnem az átvilágító kaput, lusta voltam kibányászni az e-book olvasómat, meg a folyadékokat a táskámból, gondoltam Pesten se vették észre. Itt nem vicceltek, külön szedték a csomagomat, aztán mindent kipakoltak belőle, és alaposan átnézték. Kaptam némi dorgálást, hogy legközelebb amit külön kell rakni, azt rakjam külön, de szerencsére semmit nem vettek el. A váróban vettem egy könyvet, hogy ne unjam szét magam (The Martian, és kegyetlen jó), majd épségben hazaértünk. A repülőn öcsémmel kiszúrtunk egy férfit, aki civil ruhában volt, de egyszer lassan végigsétált a gépen, és benézett minden ülésre. Mindketten arra gondoltunk, hogy ez lehet a légi marsall, és tekintve az elmúlt napok eseményeit, ennek örültünk is.
