A konferencia harmadik napja a kirándulásról szól, és korábban lehetett választani, hogy ki milyen túrára megy. Öten mondtuk azt, hogy köszi, de az 50 $-t sokkaljuk érte, ezért magunk szervezzük meg az utat. A tourtravelchina.com-on találtunk egy 20 $-os lehetőséget, ami a Ming sírokat és a Badaling szakaszt tartalmazza. Kiderült azonban, hogy a konferencia szervezői nem indítják azt a fajta utat, amire a többi 10 ember jelentkezett, ezért a többiek is csatlakoztak hozzánk.

Reggel 7:40-re jött értünk a busz (7:20 helyett, ezért sokan nem tudtak normálisan reggelizni), majd elindultunk. Először elvittek minket egy jade csiszoló üzembe, ahol körülbelül 5 perc alatt tartottak nekünk egy előadást a jade csiszolásról, majd "szabad program" keretében lehetett nézelődni, azaz nyálat csorgatni, és bánkódni, hogy nem vagyunk akkora burzsujok, hogy megengedhessünk magunknak méregdrága jade szobrokat. Látszott, hogy arról szól az egész, hogy a túraszervező cég szerződésben lehet az üzemmel, hogy szállítsa oda nekik a kuncsaftokat. Ez kissé irritáló, tekintve, hogy mi a Ming sírokat és a falat akartuk látni, itt meg elment egy óra teljesen hiába.

Végül haladtunk tovább, megérkeztünk a Ming sírokhoz. Ide, meglepő módon a Ming dinasztia császárait temették. Illetve, azok feleségeit, barátnőit, és egyéb embereit, azaz császáronként olyan cirka 3000 embert. Élve. Koporsó nélkül. Szóval anno nem volt jó ötlet egy idős császárral bratyizni. Több nagy épületen mentünk keresztül, mire elértünk egy dombot, amire már nem mehettünk rá, mivel abban vannak az elföldelt holtestek.

Innen vittek minket ebédelni, egy újabb hagyományos kínai ebédre, ahol már óvatosabb voltam, kevesebb fajta ételt vettem. Innen végre kivittek minket a Badalinghoz. Ez a legkommerszebb falszakasz, rengeteg árussal a tövében. De ezt úgy kell elképzelni, mint a legaljább falusi bucsut, iszonyatosan hangos hangszórókon nyomatták a szövegeiket az árusok. Itt bosszankodtunk némileg, mivel kiderült, hogy be kell fizetni még fejenként 18 dollárt, hogy mindenkit felhúzzanak egy drótköteles kisautóval a falhoz, azaz nem 20, hanem 38 dollárba került az út. A falon végül egy órát tölthettünk, mivel hamar vissza kellett érni a buszhoz. Itt kicsit gyanús volt a korai időpont (3 óra), de csak később eszméltem rá, hogy mi ennek az oka... De addig is, a falat megmászni nagy élmény, a képen csak az rontott, hogy nagyon szmogos volt a levegő.

A faltól délután 3 órakor indultunk vissza a városba, ahova 4-kor érkeztünk meg. Itt már húzkodtam a szemöldökömet, mert papíron 6-ig tart a program. Ekkor azonban megvilágosodtam, ugyanis bevittek minket egy teaházba. Leültettek egy szobában, ahova be voltak készítve a székek (azaz nézőtér), és egy asztal. Hagyományos kínai ruhába öltözött lányok tartottak előadást a kínai teázásról, különös hangsúlyt fektetve a különböző teák előnyeire... Végül pedig rátértek a lényegre, hogy akkor ki akar venni ezekből a teákból, amiket csak most, csak nekünk, ilyen kedvező áron kínálnak, ráadásul más országban nem is lehet kapni. Ismerős ez valahonnan? Igen, erre a baromságra fecséreltük az időnket, ahelyett, hogy még a falon sétáltunk volna. Elhatároztam, hogy ezt nem hagyom annyiban, majd fogok reklamálni a túrát vezető cégnél. Mindenesetre a tourtravelchina.com-on ne válasszátok a 20 $-os utat, mert az nem annyi lesz, és nem azt kapjátok, amit írnak.

Este megint étterembe mentünk, ahol végre megkóstoltam a híres száz napos tojást. Jelentem, semmi rossz nincs benne, ízre olyan, mint egy sima főtt tojás, csak kocsonyás állagú. Azt ne kérdezzétek, hogy miért szeretik annyira, ez nem jött le, mindenesetre egy próbát megért a dolog. Eddig semmi bajom nincs tőle, de ha netán ételmérgezést kapok, akkor majd ráfogom erre :)