A tegnapi nap folyamán nagyon elfáradtunk, így úgy döntöttünk, hogy fél nyolckor kelünk fel. Reggeli után elmentünk a Terminire, majd ott megvettük a jegyeket Nápolyba. Maga a jegyvásárlás roppant egyszerű, nem kell hozzá pénztárhoz menni, egy automatát használtunk. Úgy döntöttünk, hogy a 2 óra menetidős, másodosztályú vonatot választjuk, így fejenként 26 euróba került a jegy. Retúr jegyet nem vettünk, mert nem tudtuk, hogy mennyi ideig leszünk Pompeiben. A vonatunk 11:30-kor indult egyébként.

Az út alatt elképesztő tájakon mentünk át, sokáig hatalmas, izgalmas alakú hegyek mellett haladtunk, amelyek csúcsai gyakran felhők mögé bújtak. Nápolyban leszálltunk, majd megkerestük a következő vonatot, amely Pompeibe vitt minket. Itt csupán fejenként néhány (nem is emlékszem pontosan, 2 és 3 között lehetett) euróba került a jegy. A nápolyi központi pályaudvar alsó részén kellett felszállnunk a vonatunkra, amely enyhén szólva kevésbé volt tiszta, mint a vonat amellyel Nápolyba jöttünk. Ezzel utaztunk körülbelül 20 megállót, 40 perc alatt, majd végre megérkeztünk Pompeibe. Ekkor már 3 óra volt, és kiderült, hogy csak 5-ig tartózkodhatunk bent. Logikus volt, mert akkor kezd sötétedni, és biztos nem merik hagyni, hogy bárki sötétben kószáljon a romok között.

Mekkora is Pompei? "Pompei - nagy. Tényleg nagy. El se hinnéd milyen hatalmasan, terjedelmesen, észbontóan nagy. Úgy értem, az ember azt gondolná, a patikushoz hosszú az út, de ez csak egy szem mogyoró Pompeihez képest." (Douglas Adams után szabadon) Sajnos rá kellett jönnünk, hogy 2 óra kevés ahhoz, hogy az egészet bejárjuk, ide jóval korábban kell elindulni. Nem is volt időnk eljutni a híres freskókig, a színházig és az amphitheatrumig. Ellenben az utcákon kóborolva egy helyen gondoltam egyet, és benéztem egy ajtón, ahol felfedeztem magamnak egy szép, oszlopokkal körbevett teret. Itt bóklásztunk, és megtaláltuk azt a híres freskót, amely Nagy Sándor és Dareiosz csatáját ábrázolja. Találtunk még templom romokat és különféle udvarokat is. Két helyen belebotlottunk néhány áldozat gipszből kiöntött alakjára is, szegényeken látszott, hogy milyen testhelyzetet vetek fel az utolsó pillanataikban.

5 órakor elhagytuk a romokat, majd betértünk a közelben egy étterembe. A pincér a kérdésemre mondta, hogy nyugodtan menjünk csak be, de ennek ellenére látványosan pakolták el a székeket és asztalokat ahol nem ült senki. Annyira nem örültek nekünk, gondolkodtunk is rajta, hogy inkább odébbállunk, de az éhség győzedelmeskedett felettünk. Innen visszavonatoztunk Nápolyba, majd ott újra megvettük a 26 eurós jegyeket, és fél 10-re újra Rómában voltunk. Innen még egy kis laza merózás, majd sétálás után este 11-kor végre hazaértünk. Hazafele sétálva megcsodálhattuk az éjszakai pillangókat is, voltak közöttük elég érdekes alakok. Holnapra egy lazább, városban sétálgatós napban állapodtunk meg, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.