A Roma Pass az első használattól 3 napig érvényes, emiatt ma kezdtük használni. Mostantól fogva minden római tömegközlekedési eszközt ingyen használunk. A metrónál ez úgy néz ki, hogy a kapunál, ahol eddig a jegyeket érvényesítettük, ott a Róma kártyán lévő vonalkódott kellett leolvastatni, és már mehettünk is a metróra.

Mai első állomásunk a Colosseum volt. Tudtuk, hogy elég drága a belépő, és a Róma kártya használatával 2 szabadon választott helyre ingyen beléphetünk, ezért az egyik lehetőséget itt használtuk el. Ha a jegy olcsó lett volna, még akkor is megérte volna, mivel kilóméteres sor állt a jegypénztár előtt, mi viszont vígan elsétáltunk mellettük, érvényesítettük a kártyánkat, majd bent is voltunk. Nem tudom, hogy mennyire jellemző ez, de most az első emeleten belebotlottunk egy kiállításba, ahol különféle fejszobrok, domborművek és egyéb dolgok voltak kiállítva, túl sok közük nem volt a Colosseumhoz. Nem mintha ezzel bármi baj lett volna, tartalmasabb volt a program. Az amphitheatrum küzdőtere ki van bontva, hogy látszódjanak az alatta meghúzódó járatok is. Az épület iszonyatosan nagy, a könyvünk szerint 50000 ember befogadására volt képes. Ja, és utazótársaim is megerősítették, hogy a metró hangosbemondója Kolosszeija-nak ejti.

Az idő már ekkor elkezdett rosszra fordulni, időnként éreztem 1-2 csepp esőt. Biztos nem lesz ebből semmi, mondtuk mi... Mivel nem volt túl jó idő, ezért a következő állomásra szintén metróval mentünk. Van egy megálló a Colosseum mellett, illetve a Circus Maximusnál, ez utóbbihoz mentünk tovább. Itt előbb kerestünk egy étkezdét, mert már nagyon éhesek voltunk. Itt sikerült szert tennem az ebédhez 4 finom sült garnéla rákra is :) Maga a Circus Maximus kicsit csalódás volt, mert csak egy apróska faldarab maradt meg belőle, az is körbe volt zárva. Innen még elszaladtunk a Caracalla fürdőihez. Annyit állapítottunk meg róla, hogy hatalmas építmény lehetett, de hogy belül milyen, arról fogalmam sincs, mivel szombat lévén már bezárták mire odaértünk. Sebaj, elindultunk vissza a Circus Maximus felé, majd azon túl a híddal szemben megkerestük az Igazság száját. Egy kör alakú fejet kell elképzelni, aminek nyitva van a szája, a legenda szerint ha hazug ember beleteszi a kezét, akkor leharapja azt. Mi azóta se tudjuk, hogy hazugok vagyunk-e, mivel csalódottságunkra a szobor körbe van építve, és egy hosszú sor állt előtte, hogy az emberek egyenként fotózkodhassanak vele. Mi ebből nem kértünk, mentünk inkább tovább, helyette megtekintettük a vele szemközti téren a Herkules templomot, Portunus templomát és a Triton szökőkutat.

A Palatino hídon átkelve kelet felé folytattuk utunkat. Többször felvetettük, hogy még mielőtt hazamegyünk, kellene enni még egy igazi olasz pizzát. Mi sok embertől hallottuk, hogy az olasz pizza nem olyan jó, mint amit megszoktunk, és így legalább mi is jogosan kritizáljuk. Belebotlottunk egy The Mirror nevű helybe, úgy döntöttük, hogy megnézzük milyen. Kértünk 1-1 bruschetta-t, illetve én egy pizzát. A bruschetta egy sima pirítós volt, az enyémre aprított paradicsomot tettek, a paradicsomot tippem szerint leöntötték egy kis olivaolajjal és sóval. Na, ilyent otthon fogok még csinálni. A pizzára gyanúsan sokáig vártam. Mikor kihozták, akkor látszott rajta, hogy épp most készítették, ha nem a szabadban, hanem az éttermen belül ültünk volna, akkor láthattuk is volna a folyamatot. Emlékeztek, hogy a Vatikánról írtam, hogy ott ettem igazi olasz pizzát? Felejtsétek el, amit ma ettem, ez volt az igazi. A tésztája nem volt vastagabb 1 mm-nél, és most nem túlzok. De ennek ellenére kellőképpen tartós volt ahhoz, hogy a rajta levő paradicsom szószt (nem ketchup, látszott hogy igazi paradicsomból készült), sajtot, tojást, olivaolajat és sonkát elbírja. Anyu szerint élesztő nélküli tészta volt, ehhez én nem értek, inkább hiszek neki. Egy nagy, 30 centi körüli átmérőjű pizza volt, amit elég könnyen megettem, a tészta vékonyságának köszönhetően pedig nem éreztem hogy túlzásba vittem volna az evést (de jóllaktam). Nem tudom, hogy miért szidják sokan az olasz pizzát, ez, amit itt ettem, kifogástalan volt. És az egész pizza 5 és fél euróba került. Egy kis kontraszt, a Forum Romanum és a Capitolium környékén dupla ennyiért kaptunk volna kaját, és biztos hogy nem ilyen jó minőségben. Innen továbbhaladtunk az utcákon, ahol sorra érték egymást a hasonló étkezdék. Ha valaki jó áron akar igazán jót enni, akkor a Tevere-szigettől (vagy Tiberis-sziget) délre eső városrészt bátran tudom ajánlani. Itt már elkapott minket egy kiadós eső, de ennek ellenére haladtunk tovább.

A Ponte Sisto hídon visszamentünk a Tiberis másik oldalára, majd onnan elsétáltunk a Campo d' Fiori térre. Itt vagy az eső és a sötétség miatt nem tűnt fel semmi, de túl sok érdekességet nem láttunk, nem úgy az innen északra levő Piazza Navona téren. Itt volt 3 gyönyörű, szobrokkal díszített szökőkút. Az eső ekkor már alábbhagyott, úgyhogy tudtam normális fotókat is készíteni. Innen irány megint észak, majd egy újabb hídon megint átkeltünk a Tiberisen (Ponte Umberto), innen kelet felé fordultunk, újra elhaladtunk az Angyalvár előtt (éjszaka is szép látványt nyújt kivilágítva), majd még keletebbre újra benéztünk a Vatikánba a Szent Péter térre. Itt kicsit gondban vagyok, én sokáig így hívtam a teret, de a Vatikánban egy biztonsági őr kijavított, hogy az Szent Pál tér. Az internet szerint viszont Szent Péter, valaki aki ehhez jobban ért, az világosítson már fel engem, hogy kinek van igaza!

Innen egyenesen észak felé mentünk, ahol az Ottaviano állomáson felszálltunk a metróra, onnan pedig átszállással visszamentünk a Colosseumhoz. Az elképzelés ugyanis az volt, hogy ez utóbbit megnézzük magunknak éjszakai kivilágítással is. Sikerült jó fotókat készíteni, de ennél azért kicsit szebb látványra számítottunk (valószínűleg bezavart az épület felújítása). Innen pedig irány szintén metróval a Garbatella, onnan pedig gyalog hazajöttünk.