Kedden metróra szálltunk, majd felkerestük a Nyári palotát. Ez nem csak egy sima épület, hanem egy hatalmas épületkomplexum, templomokkal, tóval, szigettel, híddal, már csak a repülőteret hiányoltam. Az elején egy kisebb lépcsőn kellett felmenni a csúcsra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész városra. Innen tovább haladtunk, majd találtunk egy kaput, ahol az áthaladásért plusz pénzt kellett fizetni. Egy buddhista toronyról volt szó, úgy döntöttem, hogy én bemegyek, és megnézem, hogy érdemes-e a többieknek is jönni. Érdemes volt, de mire visszamentem értük, már jöttek ők is, ugyanis feltűnt nekik, hogy innen egyenes út vezet le a palota közepén lévő hatalmas tóig. Szóval lesétáltunk, majd felszálltunk egy jópofa kis hajóra, ami kivitt minket egy szigetre. Itt kigyönyörködtük magunkat, majd egy hídon visszaéstáltunk a partra. Ekkor már dél körül lehetett, szóval rendesen elment az idő. Beszélgettünk néhány aranyos helyi gyerkőccel, akik egész jól beszéltek angolul, láthatóan büszkék voltak magukra, hogy szóba tudtak elegyedni a fura nyugati emberekkel :) Innen pedig visszasétáltunk oda, ahonnan elindultunk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy meg kellett mászni rengeteg lépcsőt, ez eltartott 1-2 óráig. Jó kis edzés volt :)

Ebéd idő lévén, betértünk a közelben lévő KFC-be, innen pedig vissza a városba, és megkerestük az Északi tó partját. Ez is egy belépős park, sok-sok gyönyörű buddhista templommal, szép tóval, a tó közepén egy szép szigettel. Itt is órákig sétálgattunk, kacsákat fotóztunk, megmásztuk a tó közepén lévő dombot is. Ott volt valami fehér épület, ahová már nem tudtunk bemenni, mert későn volt, viszont a kilátás az kárpótolt minket. Innen már a szállásra mentünk, ahonnan felkerestük a szokásos kedvenc kínai éttermünket.