Még tavaly ősszel felajánlották az egyetemen nekem (ez úton is köszönet a szervezőknek), hogy idén áprilisban részt vehetünk egy konferencián, amit Pekingben tartanak. Holnap, azaz áprlis 6-án indulunk, átszállunk Dubajban, majd kedden megérkezünk a kínai fővárosba. Korábbi szokásomhoz híven igyekszem lehetőség szerint naponta összefoglalni, hogy aznap mi történt.

A reptéri transzferünk 9:10-kor indult a Terminiről, a gépünk pedig 12:35-kor. Mivel egyrészt nem volt se energiánk, se időnk arra, hogy a nehéz bőröndökkel elmenjünk a Garbatellára, ezért a 714-es buszt választottuk. Előző este ugye kifigyeltük, hogy hol áll meg, így hát fél 7-kor felkeltünk, összepakoltunk, leadtam a szobakulcsokat, majd kisétáltunk a buszmegállóba. 8 órára már a Terminin voltunk, ahol kerítettünk magunknak kávét és reggelit, mivel azt a szálláson ki kellett hagyni. Kifogtunk egy jó kis boltot, ahol kaptunk nagyon gazdagon megpakolt bagetteket. Innentől pedig úgy ment minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva, transzfer, repülés, majd hazakocsikáztunk.

Az alábbiakban a tapasztalatainkat szeretném összefoglalni azok számára, akik hasonló utazást terveznek.

Közlekedés

Javarészt a metrót használtuk, így erről van a legtöbb tapasztalatunk. Két fő vonal van, az A és B, amelyek a Terminin találkoznak, itt lehet egyikről a másikra átszállni. Minden állomáson van térkép, rengeteg tájékoztató felirat, nem igazán lehet eltévedni, mi már az első napokban magabiztosan közlekedtünk. Használtunk egy alkalommal villamost is, a kocsikon van valamilyen kijelző, amiről leolvasható, hogy mi a végállomása, így szintén elkerülhető, hogy rossz kocsiba szálljunk be. Utazásunk végén egyetértettünk abban, hogy a tömegközlekedés nagyon okosan, logikusan van megszervezve, használjátok bátran, ha arra jártok. A jegyekről annyit, hogy 1.50 euróba kerül a legolcsóbb, ami egységesen használható metrón, buszon, és villamoson is. Az érvényesítése után 100 percig közlekedhetünk vele, azaz ha átszállunk valamire, akkor nem kell új jegyet venni, ha még benne vagyunk az időben.

Rengeteg az autó és a motor a városban, de ennek ellenére soha nem találkoztunk forgalmi dugóval, de lehet, hogy csak szerencsénk volt. A gyalogos közlekedés néha nehézkes, főleg ha nehéz bőröndökkel közlekedünk, gyakran kell parkoló vagy éppen haladó autókat kerülgetni. Nem egyszer fordult elő az, hogy mentünk át a zebrán (nekünk zöld volt), és elhúzott előttünk egy autó. Akkor álltak csak meg az autósok, ha különben elgázoltak volna, de ekkor sem hőbörögtek ezen, ezt láttuk a többi gyalogosnál is. Ja igen, a piroson is átmennek a gyalogosok minden szívbaj nélkül, én egyszer ezt egy rendőrautó előtt tettem meg, nem lett belőle semmi (de ezt ne csináljátok utánam). Úgy láttuk tehát, hogy az emberek nagyon dinamikusan, egymásra odafigyelve vezetnek, megszegnek szabályokat, de az odafigyelés az végig megvan.

Használtunk vonatot is a Róma és Nápoly közötti utazáshoz, ehhez a jegy megvásárlása roppant egyszerű, van sok automata a Terminin és a nápolyi állomáson, így sorba állni sem nagyon kell érte. A jegyen nincs feltüntetve, hogy melyik vágányról indul a vonat, ezt egy kijelzőn kell figyelni. A jegy magyar pénztárcának elég drága, főleg ha a MÁV áraihoz vagyunk szokva, de külföldön sajnos drágák a vonatjegyek.

A taxiról nem tudok nyilatkozni, tartottunk tőle, hogy drága lesz, így kihagytuk.

Látnivalók

Először is, maga a város nagyon szép, bár néhol azért rengeteg falfirkával találkoztunk. A város közepén egymást érik a különféle látnivalók, szinte minden sarkon lehet találni valamit, amit érdemes lefotózni, mi ezért is sétáltunk sokat. Azonban oda kell figyelni arra, hogy hogyan tervezzük meg a kirándulást. Mi kiindulópontként a következő weboldalt használtuk: roma-szenvedely.eu/utitervek. Hamar rájöttünk, hogy az itt összeállított 4 napos útitervet szinte lehetetlen követni, ha kényelmesen szeretnénk haladni, és mindent meg szeretnénk nézni. Ezért némileg módosítottam is a tervünkön, és 4 helyett több napot töltöttünk a helyszínek bejárásával. Külön oda kell figyelni arra, hogy ilyenkor novemberben sok romos látnivaló (lásd Pompei, Ostia Antica) délután 4-5 körül már bezár, mivel sötétedés után veszélyes lenne ezeken a helyeken tartózkodni. Aki Rómából tervez ellátogatni Pompeibe, az nagyon ügyeljen rá, hogy minél korábban induljon útnak, ott érdemes egy egész napot is eltölteni. Tegyük még hozzá azt is, hogy hétfői napra inkább terek meglátogatását tervezzük, mivel a legtöbb múzeum zárva van akkor (Villa Borghese), ami pedig nem, azok közül is soknak korlátozott a nyitvatartási ideje (lásd Caracalla fürdői).

Érdemes megvenni egyébként egy Roma Pass-t, ami egy kis kártya, és az első használatától fogva ingyenesen lehet használni a városi tömegközlekedésre, sok helyre olcsóbban be lehet menni, és 2 szabadon választott látnivalót ingyen lehet vele meglátogatni (az egyik a Colosseum legyen, mivel hatalmas a sor előtte, és az egyik legdrágább látványosságnak számít).

Étkezés

Aki szereti kipróbálni a helyi ételeket, azok mindenképp próbálják ki az olasz pizzát, spagettit, lasagne-t, és persze mást is, amihez mi nem jutottunk hozzá. Sok ismerősöm szidta már az olasz pizzát, én azonban nagy rajongója lettem. Olyan helyet érdemes keresni, ahol jó vékony a tésztája, és nem ketchupot és egyéb ocsmányságot használnak hozzá, hanem igazi paradicsomot. A többi tésztához, például a spagettihez gyakran lehet kapni tengeri herkentyűket, kaptunk például kagylós spagettit is. Mediterrán országról lévén szó, sokan szeretik a különféle rákokat, polipot, kagylót is, aki még nem evett ilyesmit, annak itt érdemes kipróbálnia. Figyeljünk azért oda, hogy vannak olcsóbb helyek, ahol fagyasztott alapanyagból dolgoznak, de ezt feltüntetik az étlapokon. Előételnek gyakran valamilyen kenyértésztát hoznak ki, amit akkor is felszámolnak, ha nem fogyasztottunk belőle.

A fagylaltokat már többször is dicsértem, persze nem a pálcikás jégkrémekre kell gondolni. A fagylaltot nem gombócban adják, hanem egy lapáttal kenik bele a tölcsérbe, vagy a műanyagpohárba. Ha pohárba kérjük, akkor mindenképpen, ha ehető tölcsérbe, akkor gyakran adnak hozzá kicsi műanyag kanalat is, így kevésbé kell félni attól, hogy egy rossz nyelvmozdulattal ledől az egész fagylalt halom a földre. Bizony, akkora adagot adnak, hogy ettől komolyan féltem párszor. A fagylaltok ízre, állagra pedig sokkal jobbak, mint amiket itthon lehet kapni. Én nem szoktam itthon fagyizni, de ott kint többször is éltem a lehetőséggel.

Egy olasz bort kóstoltunk meg, itthon nem is emlékszem, hogy ittam-e ilyen jót. Oda kell figyelni azért, hogy mit veszünk, nyilván ott is vannak pancsolt változatok is.

Vásárlás

Az utcai árusok, kis üzletek általában jóval drágábbak, mint a bevásárlóközpontok, tehát aki nagy tételben szeretne tésztát, sajtot, egyebet vásárolni, annak ez utóbbit ajánlom. A kis boltok ajtaja egyébként többnyire ki van nyitva, így a különféle illatok és az áru látványa különösen csábítóan tud hatni. Az utcai árusokkal pedig nyugodtan alkudjatok, nekem is sikerült elég rendesen lefaragni egy táska árát. Van azonban pár idegesítő árus, ők még standdal se rendelkeznek, csak járkálnak a tereken, látnivalók körül, és próbálnak random dolgokat eladni. 3 fajtájukkal találkoztunk:

Selfie bot árus. Amit árulnak, az egy kis bot, aminek a végére rá lehet erősíteni az okostelefont, vagy egyéb készüléket, és távolabbról lehet vele selfie-t csinálni, nekünk valahogy nem volt rá szükségünk. Van ennél lejjebb is amúgy, mégpedig az, hogy sok turistánál láttunk is ilyen botot.

Esernyő / esőkabát árus. Ahogy korábban írtam, csak akkor mutatkoznak, ha esik az eső. Láttuk, hogy mikor egyszer elállt, akkor behúzódtak egy fedett helyre, és vártak, egymással beszélgettek. Akkor is odajönnek, ha van rajtad esőkabát, vagy van a kezedben esernyő. Mi kénytelenek voltunk venni esőkabátot és esernyőt is egyszer, de elég silány minőségűek, nyugodtan alkudozzatok velük, méghozzá minél pofátlanabbul.

Rózsaárus: A Spanyol lépcsőnél találkoztunk velük, és sosem a férfiaknak, hanem a nőknek akarnak adni 1-1 szál vörös rózsát. A trükk persze az, hogy vannak nők, akiknek megtetszik, és ők könnyebben ráveszik a párjukat / kísérőjüket, hogy fizessék ki nekik. Némelyik különösen erőszakos módon próbálja az ember kezébe nyomni a virágot, két utazótársam legnagyobb bosszúságára.

Végezetül egy vicces anekdotával zárnám a beszámolót. Pompeiben sétáltunk, és emlékeztem, hogy van valahol egy ókori bordélyház, ahol különféle, híres freskók találhatóak. Szerettük volna megtalálni ezeket, de sehogy se sikerült, ezért felhívtam egy ismerősömet telefonon:

- Szia, kérlek, segíts rajtam, keress nekem egy bordélyházat Pompeiben!
Az ismerős hangja elakadt a telefonban, hallhatóan zavarba jött, majd kis idő múlva:
- Jocó.... ez most komoly?

Hétfő volt az utolsó olyan napunk a városban, mikor még kirándulhattunk, így reggel gyorsan megnéztem az interneten, hogy a Villa Borghese mikor van nyitva, nehogy zárás után érkezzünk, vagy túl kevés időnk legyen rá (élénken élt még bennem az Ostia Antica-beli 5 perces múzeumlátogatás emléke). Nos, kiderült, hogy hétfőn MINDEN múzeum zárva van. Kriszta előállt egy teljesen logikus magyarázattal, szerinte hétvégén vannak a nagy rohamok, és a muzeumi alkalmazottak is emberek, valamikor nekik is kell pihenni, erre pedig a hétfő a legalkalmasabb. Villámgyorsan tervet készítettünk hát, hogy hova menjünk el. A szállásunk közelében voltak őskeresztény katakombák, illetve eszünkbe jutott, hogy hétvégén lemaradtunk a Caracalla fürdőiről is. Becéloztuk hát ezt a két látványosságot, de előtte azért nagy bölcsen kiderítettük, hogy ezek délután 2 és 5 között vannak nyitva (illetve délelőtt, de erről már lekéstünk). Előtte azonban elmetróztunk a Piramide metróállomásra. Mégpedig azért, mert a google.maps szerint ott volt a legközelebbi posta hivatal. A tér egyébként arról kapta a nevét, hogy áll ott egy nagy piramis. Igen, olyan mint amik Egyiptomban vannak, csak meredekebb, és kisebb (36 méter magas). Ez pedig nem más, mint egy Cestius nevű római megalomániás, magas rangú tisztviselő nyughelye. Csak kívülről csodáltuk meg, mivel körbe volt kerítve, és hétfő lévén meg se próbáltunk bejutni. A postára egyébként azért mentünk, mert képeslapokat szerettünk volna feladni, ugyanis a szállodában nem voltak túl segítőkészek ez ügyben. Az ügyintézés amúgy gyorsan ment, sorszámhúzás, 5 percen belül sorra kerültem, számításaink szerint 80 cent volt egy lap elküldése Magyarországra.

Innen elmetróztunk a Circus Maximusig, onnan pár perc sétával elértünk a Caracalla fürdőhöz. Pár perc volt csak hátra a nyitásig mire odaértünk, unaloműzés gyanánt a nyitvatartási időpontokat olvastuk a táblán. Kiderült, hogy mire odaértünk, addigra bezárták, és mivel hétvő van, ezért nem nyit ki aznap többször. Az interneten persze erről nem írtak egy szót se, újra felsültünk. Úgy döntöttünk hogy inkább eszünk, az éttermek csak nyitva vannak, úgyhogy elmetróztunk a Terminire, ahol anyu kérésére visszamentünk abba az étkezdébe, ahol az érkezésünk napján ettünk. Tanulva az első napból, itt nem kértem pizzát, ellenben a lasagne kitűnő választás volt. Kértem azért mellé egy jó kiadós grillezett csirkecombot némi krumplival is, mivel tudtam, hogy ha csak azt a tenyérnyi tésztát eszem meg, akkor két óra múlva farkaséhes leszek. A comb is jó választás volt, igaz az nem igazán tipikus olasz kaja.

Elindultunk metróval a Spanyol lépcsőkig, hogy megnézzük a Piazza del Popolo teret (mivel szinte minden tér nevében benne van a Piazza, úgy sejtem, hogy az teret jelent olaszul, úgyhogy gondolom a Piazza del Popolo tér nem túl elegáns kifejezés). Ekkor már besötétedett, és még az eső is esett. Ennek ellenére megérte, a tér látványban hozta azt a színvonalat, amit más helyeken is láttunk. Itt elszakadt az esőkabátom, úgyhogy gondoltam bepróbálkozok egy utcai esernyőárusnál (róluk azt kell tudni, hogy csak akkor jelennek meg, ha esik az eső, elméletem szerint száraz időben a föld alatt fekszenek, és csak a víz ébreszti fel őket). Az egyik 10 eurót kért egy pici kis esernyőért. Közöltem vele hogy felejtse el, elkezdtem tovább állni, majd látván hogy mennyire zsugori vagyok, végül sikerült 5-re lealkudnom. Annyit se ért amúgy, mert azóta az egyik rögzítési ponton elszakadt, szóval ha valaki arra jár, nyugodtan legyen csak pofátlanabb.

Tudtuk, hogy onnan északra van az Olimpiai Stadion, így elindultunk arrafelé. Esett az eső, úgyhogy némi villamosozással lerövidítettük az utat, átmentünk egy hídon, majd egy Mussolini emlékmű mögött megtaláltuk a stadiont. A stadiont csak sötétben láttuk, bár valamennyire azért ki volt világítva. Besurrantunk egy kapun, majd a stadion melletti pályán találtuk magunkat. Itt páran edzettek, a szélén például valaki rövidtávfutott. Nem is ez volt az igazán érdekes, hanem a pályát körbevevő rengeteg hatalmas szobor. Minden szobor valamilyen sportágat szimbolizált, ha arra jártok, ne hagyjátok ki, hatalmas élmény ezeket látni. Féltünk, hogy ránk csukják a kaput, úgyhogy miután körbejártuk a teret, el is hagytuk azt. Innen visszamentünk a villamossal a Flaminiora, innen pedig metróval a Terminire (metrózás előtt még utoljára betértünk egy fagyizóba, mondtam már, hogy az olasz fagyik nagyon jók? :) ). Ezuttal nem a Garbatella felé folytattuk utunkat, hanem elcsíptük a 714-es buszt. A szállodában ugyanis a recepciós felvilágosított, hogy ha gyorsan akarunk kiérni a szállásról a Terminire (hogy elcsípjük a transzfer buszunkat), akkor ezzel menjünk. Hétfőn este tehát felszálltunk a buszra, és figyeltük, hogy merre megy, így megállapíthattuk, hogy másnap mikor szorít az idő, melyik buszmegállóba kell kimenni. Végül onnan hazagyalogoltunk, az este hátralevő részét pedig a hazaúttal való előkészületekkel töltöttük.

Mivel másnap 9:10-re kellett kiérni a Terminire, ezért arra gondoltuk, hogy megbeszélem a recepcióssal, hogy mennyi idő a kijelentkezés. Kiderült, hogy 4 euró per fő per éjszaka idegenforgalmi adót kell kifizetni távozáskor. Kriszta lánya telefonon közölte velünk, hogy 2 euró lesz az, mivel a booking.com-on keresztül történt a szállás foglalása. Vittem is a laptopot a recepcióra, hogy megmutassam a booking.com-os igazolást. Ott közölték, hogy ez pedig 4 euró, ugyanis az olasz kormány szeptemberben megemelte az idegenforgalmi adót (a foglalás pedig még nyáron történt). Elvileg a booking.com-nak küldenie kellett nekünk erről egy e-mailt. Az e-mail nem jött meg, a recepciós sajnálkozva közölte, hogy nekik törvény írja elő, hogy márpedig azt a 4 eurót be kell szedniük. Kifizettük hát a pénzt, de Kriszta lánya telefonon keresztül közölte, hogy ezt a booking.com-on bevasalja, mivel nem jött tőlük értesítés. A csomagolás után pedig ledőltünk, hogy másnap korán el tudjunk indulni.

Ma reggel verőfényes napsütésre ébredtünk, ezért úgy döntöttünk, hogy a tengerpart felé vesszük az irányt. Én bekészítettem egy fürdőnadrágot, mint később kiderült, hiába. Előbb betértünk egy hipermarketbe, ahol szembesültünk vele, hogy itt szinte potom pénzért lehet élelmiszert vásárolni, úgyhogy ha tésztát, sajtot vagy egyebet viszünk haza, azt innen vesszük majd meg.

Elmetróztunk a Piramide megállóig, ahol várt ránk egy másik vasútállomás. Ott a Roma Passunknak köszönhetően ingyen felszálltunk egy másik metróra (vagy vonatra), amivel körülbelül 20-25 perc alatt elutaztunk az Ostia Antica állomásra. Ez már Rómán kívül található, egy látványos ókori ásatási terület található itt. Fejenként 8 euró ellenében beléptünk a területre, ahol körülbelül három és fél órán át sétáltunk. Egy ókori település feltárt romjai között barangoltunk, de voltak itt huszadik század végén megalkotott szobrok is. Az egyik nagy látványosság egy nagyon jó állapotban fennmaradt színház volt. Sok helyen az eredeti mozaikokat is feltárták, fehér alapon fekete mintákat kell elképzelni, amelyek főleg hajókat, mitológiai alakokat ábrázoltak. A színház környékén hirtelen kitört a vihar, villámlással, özönvízszerű esővel. Ennek ellenére még sétáltunk, hiszen eszünk ágában se volt visszamenni a szállásra. Betértünk egy itteni múzeumba, ahol közölték, hogy 5 perc múlva zárnak. Oké, akkor gyorsak leszünk, nyugtattam meg a személyzetet, majd gyorsan körbeszaladtunk a termeken, és igyekeztem minden szobrot lefotózni, hogy majd otthon megnézegetjük őket. Sikerült is az egész műveletet az elvárt időn belül teljesíteni :)

Visszabattyogtunk a vasút állomásra, majd onnan továbbmentünk pár megállót, és a parttól körülbelül fél kilóméterre szálltunk le. Ekkor már elég sötét volt, de megtaláltuk a partot. Először egy elkerített strandrészhez értünk, itt anyu biztos volt benne, hogy nem tudunk lemenni a strandra. Én sejtettem, hogy van olyan strand is, amely nem tartalmaz mindenféle extra szolgáltatást, emiatt ingyenes, és szerencsére igazam is lett. Rettenetesen hideg volt, fújt a szél, minden adott volt ahhoz, hogy ne tudjunk belemenni a vízbe, de legalább gyűjtöttünk kagylókat.

Mikor már elég sötét volt, akkor visszamentünk az állomásra, majd onnan visszametróztunk Rómába. Újra elsétáltunk a tegnap esti pizzériához (The Mirror, itt van a facebook oldala, nyugodtan ki lehet próbálni ha valaki arra jár: https://www.facebook.com/pages/The-Mirror-Trastevere/543486532343416). Mielőtt bementünk volna, anyunak lealkudtam egy utcai árusnál egy 25 eurós táskát 12 euróra :) Itt rendeltünk fejenként 1-1 pizzát, és kifigyeltünk, hogy a pizzát hogyan készítik. A szakács láthatóan élvezte hogy figyeljük, kicsit látványosabbra vette a figurát. Nekem sosem okozott gondot egy 30 centis pizza odahaza, de ez itt olyan vékony volt, hogy anyu és Kriszta is simán megették. Utána kértünk egy jó olasz tiramisut is. Végül hazametróztunk, kicsit át vagyunk ázva az esőtől, de reméljük, hogy holnapra sikerül megszárítani a ruhánkat.

A Roma Pass az első használattól 3 napig érvényes, emiatt ma kezdtük használni. Mostantól fogva minden római tömegközlekedési eszközt ingyen használunk. A metrónál ez úgy néz ki, hogy a kapunál, ahol eddig a jegyeket érvényesítettük, ott a Róma kártyán lévő vonalkódott kellett leolvastatni, és már mehettünk is a metróra.

Mai első állomásunk a Colosseum volt. Tudtuk, hogy elég drága a belépő, és a Róma kártya használatával 2 szabadon választott helyre ingyen beléphetünk, ezért az egyik lehetőséget itt használtuk el. Ha a jegy olcsó lett volna, még akkor is megérte volna, mivel kilóméteres sor állt a jegypénztár előtt, mi viszont vígan elsétáltunk mellettük, érvényesítettük a kártyánkat, majd bent is voltunk. Nem tudom, hogy mennyire jellemző ez, de most az első emeleten belebotlottunk egy kiállításba, ahol különféle fejszobrok, domborművek és egyéb dolgok voltak kiállítva, túl sok közük nem volt a Colosseumhoz. Nem mintha ezzel bármi baj lett volna, tartalmasabb volt a program. Az amphitheatrum küzdőtere ki van bontva, hogy látszódjanak az alatta meghúzódó járatok is. Az épület iszonyatosan nagy, a könyvünk szerint 50000 ember befogadására volt képes. Ja, és utazótársaim is megerősítették, hogy a metró hangosbemondója Kolosszeija-nak ejti.

Az idő már ekkor elkezdett rosszra fordulni, időnként éreztem 1-2 csepp esőt. Biztos nem lesz ebből semmi, mondtuk mi... Mivel nem volt túl jó idő, ezért a következő állomásra szintén metróval mentünk. Van egy megálló a Colosseum mellett, illetve a Circus Maximusnál, ez utóbbihoz mentünk tovább. Itt előbb kerestünk egy étkezdét, mert már nagyon éhesek voltunk. Itt sikerült szert tennem az ebédhez 4 finom sült garnéla rákra is :) Maga a Circus Maximus kicsit csalódás volt, mert csak egy apróska faldarab maradt meg belőle, az is körbe volt zárva. Innen még elszaladtunk a Caracalla fürdőihez. Annyit állapítottunk meg róla, hogy hatalmas építmény lehetett, de hogy belül milyen, arról fogalmam sincs, mivel szombat lévén már bezárták mire odaértünk. Sebaj, elindultunk vissza a Circus Maximus felé, majd azon túl a híddal szemben megkerestük az Igazság száját. Egy kör alakú fejet kell elképzelni, aminek nyitva van a szája, a legenda szerint ha hazug ember beleteszi a kezét, akkor leharapja azt. Mi azóta se tudjuk, hogy hazugok vagyunk-e, mivel csalódottságunkra a szobor körbe van építve, és egy hosszú sor állt előtte, hogy az emberek egyenként fotózkodhassanak vele. Mi ebből nem kértünk, mentünk inkább tovább, helyette megtekintettük a vele szemközti téren a Herkules templomot, Portunus templomát és a Triton szökőkutat.

A Palatino hídon átkelve kelet felé folytattuk utunkat. Többször felvetettük, hogy még mielőtt hazamegyünk, kellene enni még egy igazi olasz pizzát. Mi sok embertől hallottuk, hogy az olasz pizza nem olyan jó, mint amit megszoktunk, és így legalább mi is jogosan kritizáljuk. Belebotlottunk egy The Mirror nevű helybe, úgy döntöttük, hogy megnézzük milyen. Kértünk 1-1 bruschetta-t, illetve én egy pizzát. A bruschetta egy sima pirítós volt, az enyémre aprított paradicsomot tettek, a paradicsomot tippem szerint leöntötték egy kis olivaolajjal és sóval. Na, ilyent otthon fogok még csinálni. A pizzára gyanúsan sokáig vártam. Mikor kihozták, akkor látszott rajta, hogy épp most készítették, ha nem a szabadban, hanem az éttermen belül ültünk volna, akkor láthattuk is volna a folyamatot. Emlékeztek, hogy a Vatikánról írtam, hogy ott ettem igazi olasz pizzát? Felejtsétek el, amit ma ettem, ez volt az igazi. A tésztája nem volt vastagabb 1 mm-nél, és most nem túlzok. De ennek ellenére kellőképpen tartós volt ahhoz, hogy a rajta levő paradicsom szószt (nem ketchup, látszott hogy igazi paradicsomból készült), sajtot, tojást, olivaolajat és sonkát elbírja. Anyu szerint élesztő nélküli tészta volt, ehhez én nem értek, inkább hiszek neki. Egy nagy, 30 centi körüli átmérőjű pizza volt, amit elég könnyen megettem, a tészta vékonyságának köszönhetően pedig nem éreztem hogy túlzásba vittem volna az evést (de jóllaktam). Nem tudom, hogy miért szidják sokan az olasz pizzát, ez, amit itt ettem, kifogástalan volt. És az egész pizza 5 és fél euróba került. Egy kis kontraszt, a Forum Romanum és a Capitolium környékén dupla ennyiért kaptunk volna kaját, és biztos hogy nem ilyen jó minőségben. Innen továbbhaladtunk az utcákon, ahol sorra érték egymást a hasonló étkezdék. Ha valaki jó áron akar igazán jót enni, akkor a Tevere-szigettől (vagy Tiberis-sziget) délre eső városrészt bátran tudom ajánlani. Itt már elkapott minket egy kiadós eső, de ennek ellenére haladtunk tovább.

A Ponte Sisto hídon visszamentünk a Tiberis másik oldalára, majd onnan elsétáltunk a Campo d' Fiori térre. Itt vagy az eső és a sötétség miatt nem tűnt fel semmi, de túl sok érdekességet nem láttunk, nem úgy az innen északra levő Piazza Navona téren. Itt volt 3 gyönyörű, szobrokkal díszített szökőkút. Az eső ekkor már alábbhagyott, úgyhogy tudtam normális fotókat is készíteni. Innen irány megint észak, majd egy újabb hídon megint átkeltünk a Tiberisen (Ponte Umberto), innen kelet felé fordultunk, újra elhaladtunk az Angyalvár előtt (éjszaka is szép látványt nyújt kivilágítva), majd még keletebbre újra benéztünk a Vatikánba a Szent Péter térre. Itt kicsit gondban vagyok, én sokáig így hívtam a teret, de a Vatikánban egy biztonsági őr kijavított, hogy az Szent Pál tér. Az internet szerint viszont Szent Péter, valaki aki ehhez jobban ért, az világosítson már fel engem, hogy kinek van igaza!

Innen egyenesen észak felé mentünk, ahol az Ottaviano állomáson felszálltunk a metróra, onnan pedig átszállással visszamentünk a Colosseumhoz. Az elképzelés ugyanis az volt, hogy ez utóbbit megnézzük magunknak éjszakai kivilágítással is. Sikerült jó fotókat készíteni, de ennél azért kicsit szebb látványra számítottunk (valószínűleg bezavart az épület felújítása). Innen pedig irány szintén metróval a Garbatella, onnan pedig gyalog hazajöttünk.

A mai napon úgy döntöttünk, hogy egy lazább, sétálós napot tartunk. Elmetróztunk tehát a Colosseumhoz (olaszosan Kolosszeija-hoz), ahol kívülről megcsodáltuk az amphitheatrumot. Nem mentünk még be, azt a holnapi napra tervezzük, mikor elkezdjük használni a 3 napos Roma passunkat. Megcsodáltuk a Constantinus diadalívet (a Colosseum mellett áll), majd elindultunk a Forum Romanum felé. Úgy tippeltük, hogy körülbelül egy órát leszünk bent, mert kívülről nem tűnt olyan nagynak a terület. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli, délután 2 óra fele jöttünk ki, számításaim szerint olyan 3 órát tölthettünk bent. Rengeteg ókori templom és tér romjai sorakoznak a területen belül, aki igazi időutazásra vágyakozik, az a Colosseumot és ezt nézze meg először. Megtaláltuk a római szenátus üléstermét is, de volt itt egy gyönyörű gyömölcsöskert is.

A Forum szomszédságában található a Capitolium tér, ahol megtaláltuk a híres Romulus és Remus szobrot, illetve Marcus Aurelius lovas szobrát is. Innen tovább haladva eljutottunk a kultúrális minisztérium épületéhez, amely önmagában egy csodálatos műalkotás. A térképen felfedeztem, hogy a közelben van egy Mars templom is, úgyhogy elindultunk annak az irányába. A Mars templomot körbejárhattuk az utcán, illetve részben a területére is bemehettünk egy rámpán. Ekkor már rettenetesen éhesek voltunk, így körbejártuk a környék összes étkezdéjét, de sehol se találtunk elfogadható áron éttermet (egy hétre jöttünk, úgyhogy igyekszünk beosztani a pénzünket). Egy rendőrtől megtudtam, hogy merre található a következő állomásunk, az Argentina tér, majd elindultunk annak az irányába. Megjegyzem, hogy ez a környék csak úgy hemzseg az ókori romoktól, csak Pompeiben éreztem magamat ennyire közel az ókori világhoz.

Az Argentina egy szintén ókori romokat tartalmazó ásatás helyszíne, egy nálunk levő könyv szerint Julius Caesart azon a helyszínen gyilkolták meg. A térre nem tudtunk lemenni, mert zárva volt, de majd ha lesz rá lehetőságünk, akkor még megpróbálkozunk vele. Innen továbbhaladtunk a szűk utcákon, amelyek önmagukban is sok látnivalóval szolgáltak, a sok bolt és tömeg nagyon emlékeztetett Isztambulra. Itt megtaláltuk a Pantheont, amely eredetileg ókori építmény, majd a keresztény korban a kereszténységhez igazították. Képzeljetek el egy olyan épületet, amelynek az eleje egy antik templomhoz hasonlít, majd egy hatalmas kupolában folytatódik. Tudtam, hogy ez egy nagy épület, de erre a látványra nem igazán voltam felkészülve. Itt egyébként több hírességet is eltemettek, mint például Raffaellot, vagy az első itáliai királyt, I. Emanuelt

Ekkor már besötétedett, de ez nem zavar minket, mentünk tovább a Trevi-kút felé. Rengeteg megbámult üzlet és kirakat után elértünk a kúthoz, amely sajnos épp felújítás alatt volt, de ettől még megállapíthattuk, hogy egy szép építmény. Ezt követően elcsábított minket egy fagylalt üzlet, és továbbra sem tudok rosszat mondani az olasz fagylaltra. Végül pedig elértük a Spanyol lépcsőt, ahol percenként hajtottuk el a különféle erőszakos árusokat, fotózkodtunk kicsit, majd onnan metróval visszajöttünk a Garbatella térig. Hazafele úgy döntöttünk, hogy veszünk egy igazi, olasz bort. Betértünk egy bor üzletbe, és mivel fogalmunk se volt róla, hogy melyek a jó minőségű borok, megkérdeztem az eladót, hogy melyik az ő kedvence, vagy szerinte melyik a legjobb. Elég tanácstalannak tűnt szegény, de ennek ellenére hamar kezünkbe nyomott egy Epos nevű bort, amit a szállásunkon elfogyasztottunk. Jelen sorok írása közben is még kissé be vagyok csiccsentve, és el kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó vétel volt, valószínűleg fogunk még venni, nagyon finom volt.

Holnapra egy Colosseum látogatást tervezztünk, illetve még a környékbeli látnivalókat szeretnénk megnézni. Az időről annyit, hogy annak ellenére, hogy november közepe volt, borzasztóan meleg van, az idő még strandolásra is alkalmas.

A tegnapi nap folyamán nagyon elfáradtunk, így úgy döntöttünk, hogy fél nyolckor kelünk fel. Reggeli után elmentünk a Terminire, majd ott megvettük a jegyeket Nápolyba. Maga a jegyvásárlás roppant egyszerű, nem kell hozzá pénztárhoz menni, egy automatát használtunk. Úgy döntöttünk, hogy a 2 óra menetidős, másodosztályú vonatot választjuk, így fejenként 26 euróba került a jegy. Retúr jegyet nem vettünk, mert nem tudtuk, hogy mennyi ideig leszünk Pompeiben. A vonatunk 11:30-kor indult egyébként.

Az út alatt elképesztő tájakon mentünk át, sokáig hatalmas, izgalmas alakú hegyek mellett haladtunk, amelyek csúcsai gyakran felhők mögé bújtak. Nápolyban leszálltunk, majd megkerestük a következő vonatot, amely Pompeibe vitt minket. Itt csupán fejenként néhány (nem is emlékszem pontosan, 2 és 3 között lehetett) euróba került a jegy. A nápolyi központi pályaudvar alsó részén kellett felszállnunk a vonatunkra, amely enyhén szólva kevésbé volt tiszta, mint a vonat amellyel Nápolyba jöttünk. Ezzel utaztunk körülbelül 20 megállót, 40 perc alatt, majd végre megérkeztünk Pompeibe. Ekkor már 3 óra volt, és kiderült, hogy csak 5-ig tartózkodhatunk bent. Logikus volt, mert akkor kezd sötétedni, és biztos nem merik hagyni, hogy bárki sötétben kószáljon a romok között.

Mekkora is Pompei? "Pompei - nagy. Tényleg nagy. El se hinnéd milyen hatalmasan, terjedelmesen, észbontóan nagy. Úgy értem, az ember azt gondolná, a patikushoz hosszú az út, de ez csak egy szem mogyoró Pompeihez képest." (Douglas Adams után szabadon) Sajnos rá kellett jönnünk, hogy 2 óra kevés ahhoz, hogy az egészet bejárjuk, ide jóval korábban kell elindulni. Nem is volt időnk eljutni a híres freskókig, a színházig és az amphitheatrumig. Ellenben az utcákon kóborolva egy helyen gondoltam egyet, és benéztem egy ajtón, ahol felfedeztem magamnak egy szép, oszlopokkal körbevett teret. Itt bóklásztunk, és megtaláltuk azt a híres freskót, amely Nagy Sándor és Dareiosz csatáját ábrázolja. Találtunk még templom romokat és különféle udvarokat is. Két helyen belebotlottunk néhány áldozat gipszből kiöntött alakjára is, szegényeken látszott, hogy milyen testhelyzetet vetek fel az utolsó pillanataikban.

5 órakor elhagytuk a romokat, majd betértünk a közelben egy étterembe. A pincér a kérdésemre mondta, hogy nyugodtan menjünk csak be, de ennek ellenére látványosan pakolták el a székeket és asztalokat ahol nem ült senki. Annyira nem örültek nekünk, gondolkodtunk is rajta, hogy inkább odébbállunk, de az éhség győzedelmeskedett felettünk. Innen visszavonatoztunk Nápolyba, majd ott újra megvettük a 26 eurós jegyeket, és fél 10-re újra Rómában voltunk. Innen még egy kis laza merózás, majd sétálás után este 11-kor végre hazaértünk. Hazafele sétálva megcsodálhattuk az éjszakai pillangókat is, voltak közöttük elég érdekes alakok. Holnapra egy lazább, városban sétálgatós napban állapodtunk meg, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

Ahogy azt az első bejegyzésben is írtam, az indulásunk előtt megvettük a jegyeket a Vatikán Múzeumba, méghozzá a mai napra, 10:30-ra. Időben szerettünk volna odaérni, ezért jó korán keltünk (én 7 órakor), elfogyasztottunk egy kiadós svédasztalos reggelit, majd útnak indultunk. Elgyalogoltunk a kedvenc metró megállónkhoz, a Garbatellához, majd onnan elzötykölődtünk a Terminire. Idáig a B vonallal mentünk, ott viszont átszálltunk az A-ra, ez vitt minket a Vatikán irányába. Mint írtam, a jegy 100 percig érvényes, tehát azzal, amit a Terminiig használtunk, simán mehettünk tovább a másik vonalon. Végül megálttunk az Ottaviano állomáson.

A megállótól egy köpésnyire van már csak a Vatikán, tehát nem volt különösen nehéz megtalálni,  főleg, hogy az északi oldala egy elég feltűnő középkori várfallal van körbevéve. A múzeum bejárata is ezen az északi oldalon volt, ott felmutattuk a jegyünket, majd hozzácsapódtunk a csoportunkhoz. 10:30-kor be is mentünk, tehát ekkor már a Vatikán, mint állam területén voltunk. A biztonságra azért adnak, belépéskor a táskánkat átvilágították, nem tudom mi történt volna, ha a bicskámat magammal viszem. Miután ezt letudtuk, kaptunk némi tájékoztatást, hogy mostantól a múzeumban arra megyünk amerre akarunk, fotózni csak vaku nélkül lehet, és a Szent Péter térre délután 1-től lehet bemenni. Akkor még azt hittem, hogy a nyitásra odaértünk, még nem tudtam, hogy jóval több időt fogunk a jelenlegi helyszínen eltölteni...

A múzeum rögtön levett a lábamról azzal, hogy egy ókori egyiptomi részleggel kezdtünk. Volt itt minden, hieroglif faragványok, díszes koporsók, és még egy múmia is, amelynek az arca, kezei és a lábai is lászottak. Ezt követte egy kisebb közel keleti, főleg asszír témájú terem, majd jött a végtelennek tűnő görög és római szobor kiállítás. Voltak itt istenségek, híres emberek és egyszerű, ismeretlen nevű közemberek szobrai is. Az istenek szobrai kivétel nélkül minimum életnagyságuak voltak (már ha egy istent ábrázoló szoborról mondhatunk ilyent :) ), de a földi halandóknak főleg csak fejszobrokat láthattunk. Ügyes szobrászok voltak már akkor is, tábla nélkül is kiszúrtam pár császárt (például Vespasianust el se lehet téveszteni). A sok egymás mellett sorakozó fej engem  egyébként nagyon emlkéztetett a Futurama című rajzfilmre, aki ismeri, az úgyis tudja mire gondolok, nem lepődtem volna meg ha némelyik még meg is szólal :) Kiértünk egy nyílt térre, ahol egy fedett rész alatt körben lehetett  haladni, ott megtaláltuk a Laokón szoborcsoportot is. Mivel én ezeken az ókori legendákon nőttem fel, számomra nagy élmény volt élőben is látni ezt a szobrot.

Az antik részleget hátrahagyva eljutottunk a keresztény korig, kezdve egy olyan folyosóval, ahol irgalmatlan nagy szőtt fali kárpitok sorakoztak, amiken különféle egyházi vagy bibliai témák jelentek meg. Ezek a képek olyan színvonaluak voltak, mintha festették volna őket, számomra nagy rejtély, hogy ezt szövéssel hogy tudták összehozni. A következő folyosók önmagukban, kiállítási tárgyak nélkül is döbbenetesen néztek ki, mivel rendkívül sok apró festmény díszítette őket. Következett még néhány művészeti kiállítás, pár terem ahol Raffaello freskók sorakoztak, majd lezárásként következett a Sixtusi kápolna. Gyönyörű volt, Michelangelo fantasztikus munkát végzett. Aki könyvekből, vagy internetről ismeri a freskót, az talán nem is tudja, hogy a függőleges részeket alul olyan festés borítja, mintha függöny lógna a fal előtt, amely még közelről is félelmetesen élethűen néz ki (gondolom elfogyott a pénz a függönyre, aztán szóltak a mesternek, hogy ha már ott van, oldja már meg ezt a kis problémát :) )

A kápolnát olyan 2 óra körül hagytuk el. Igen, 10:30-kor mentünk be, és a vége felé már voltak dolgok amiket felületesen néztünk meg, rakjátok össze, hogy mennyi látnivaló van ott. Rettenetesen éhesek voltunk, így elballagtunk a múzeum éttermébe. Pontosabban van egy étterem, illetve külön egy pizzéria. Ez utóbbit választottuk, és nem bántuk meg, itt már valódi, igényes olasz pizzát kaptunk, igazi paradicsom alappal és sajtal. Miután jóllaktuk, elhagytuk a múzeumot, majd Róma utcáin a falat követve végre elértünk a Szent Pál térre. Ide gond nélkül bemehettünk, nem kell jegyet venni. A tér iszonyúan nagy, gyönyörűen néz ki, majd később lesznek róla fotók is. A bazilikába már nem mentünk be, mivel akkora sor volt előtte, hogy körbeölelte a teljes teret.

A térről nyílegyenesen vezetett egy út az Angyalvárhoz. Ez eredetileg Hadrianus mauzóleumának épült, de a későbbi korokban volt ez börtön, pápai lakhely is. Ja, az építmény a Tiberis mellett fekszik, csak hogy fokozzuk az élményt. Ekkor már sötét volt, de ez nem rettentett vissza minket attól hogy bemenjünk. Nem bántuk meg, mivel a felső emeleteiről gyönyörű kilátás nyílt az éjszaka fényeiben úszó városra. Itt némi fényképezőgép bűvölés után talán sikerült normális fotókat csinálnom, majd ezekből is rakok ide ki párat. Van fent pár múzeum is, mi egy kisebb fegyverkiállítást néztünk meg.

Az Angyalvár után javasoltam, hogy sétáljunk a Tiberis mentén egészen addig, amíg el nem érünk egy bizonyos szigetet. A sziget nevét nem tudom, igyekszem kideríteni. Ezen áthaladtunk, majd elsétáltunk a Circus Maximus mellett. Ez utóbbiból már a sötétség miatt nem láttunk sokat, de elhatároztuk, hogy majd megnézzük nappal is. Itt elértünk egy metrót, majd onnan visszazötykölődtünk a Garbatelláig. A szállásunk közelébe érve még betértünk egy étterembe, ahol bőségesen megvacsoráztunk.Ránk is fért, mert a rengeteg gyaloglástól nagyon elfáradtunk. Innen pedig már egyenesen a szállásra vezetett az utunk.

Zárásként még annyit, hogy az idő nagyon jó, reggel megijesztett minket az eső, de mire kiléptünk a szállodából, már elállt. Este még kicsit csepergett, de nagyjából száraz bőrrel úsztuk meg a napot. A közlekedés meg külön izgalmakkal jár ha gyalogos átkelőn megyünk át, simán ráhajtanak kocsival a zebrára ha átmegyünk rajta.

Végül pedig jöjjön pár fotó:

Most már a hotelből jelentkezem, tehát sikeresen megérkeztünk. Reggel 6 órakor indultunk Veszprémből, kocsival elmentünk Vecsésre, ahol egy parkoló cégnél hagytuk az autót, és persze lefóliáztattuk a csomagjainkat. Tudom ajánlani ezt a megoldást mindazok számára, akiknek drága a repülőtér parkolója, illetve a reptéri fóliáztatás. Onnan pár perc alatt kivittek minket a reptérre, majd 10:15-kor elindultunk, 11:45-kor pedig landoltunk is. A terv az volt, hogy majd a reptéren eszünk valamit, hiszen a transzfer buszunk 13:20-kor indul csak Rómába. Ebből nem lett semmi. Miközben a csomagjainkra vártunk, egy olasz reptéri alkalmazott odatolt mellénk egy kerekesszékes, idős asszonyt. Az alkalmazott megkért engem, hogy beszéljek már a nővel, mert az illető vár egy ismerősére, és ebben kellene segítenem (persze fogalma se volt hogy a néni magyar-e, csak annyit tudott, hogy Budapestről érkezett). Kiderült, hogy az idős néni magyar volt, és finoman szólva is bénán szervezték meg az ő fogadását. Szerencsétlen nemhogy járni, de idegen nyelven beszélni se tudott, így elég sok időnk elment azzal, hogy neki próbáltunk segíteni (kezelni a telefonját, körbejártam a várót, hátha várja őt valaki, stb). Hozzáteszem, hogy mellettem beszélgetett két olasz reptéri alkalmazott, az egyik valamit kérdezett a nénire mutatva, a másik csak legyintett, hogy "ungarishe...". A két emberről hamar megvolt tehát a véleményem. Végre megérkezett egy nő, aki érte jött. Hurrá, nyugodt lelkiismerettel mehettünk tovább. Az idős asszonnyal szerencsétlenkedő alkalmazottól megkérdeztem, hogy merre találjuk a buszunkat. Az útbaigazítást elég pontatlanul adta meg, így futhattam pár kört a reptéren, mire valakitől használható információt sikerült szereznem (kedvencem az volt, mikor az egyik srác rámutatott az üresen álló információs pultra, hogy ott kérdezzem meg). A buszt végül elértük, körülbelül egy óra alatt értük be Rómába a Termini vasúti pályaudvarra. Én a többieket hátrahagyva gyorsan körbeszaglásztam az állomáson, kiderítettem, hol lehet metró jegyeket, illetve vonat jegyet venni. Ha valaki arra jár, akkor az állomáson az újságosokat és a trafikosokat kell keresni, ott lesznek a metró jegyek is. A sima jegy használata úgy működik, hogy az érvényesítéstől számítva 100 percen át használható, az érvényesítéskor egy gép rányomtatja az érvényesség kezdetének és lejártának az időpontját. Mielőtt azonban metróra szálltunk volna, beültünk egy étterembe. Én olasz pizzára vágytam, így azt kértem, bár hamar megbántam. Maradjunk annyiban, hogy az igazi olasz pizzát majd máshol kell keresni a városban, ez körülbelül olyan volt, mint mikor otthon bemegyünk egy kis boltba, ahol kérünk egy órák óta ott rohadó, pizzának gúnyolt izét, amit többnyire papírzacskóban adnak át, nem szeretnék konkrét márkát említeni. A többiek lasagne-t illetve spagettit kértek, ez utóbbihoz finom kagyló is járt, ők jobban jártak, elmondásuk szerint kifogástalan volt amit kaptak. Kaja után irány a metró, ehhez átvágtuk magunkat a Terminin, majd ott lementünk a föld alá (nem kellett sokat keresni, mivel már a buszról kiszúrtam a metró állomást jelző piros alapon fehér M betüt tartalmazó táblát). Onnan elmetróztunk a Garbatella állomásig, majd laza egy órás séta következett a bőröndökkel. Ez önmagában nem lett volna különösen nagy gond ha a gyalogos közlekedés normálisan meg lenne oldva. A járdák töredezettek, kátyusak, és borzasztóan kényelmetlen gurulós bőröndökkel 3 km-t végigjárni, főleg hogy MINDENHOL autók parkoltak, amiket aztán különböző kreatív módokon kellett kerülgetni. Nem tudom, hogy ezek a parkolások mennyire szabályosak itt, de ha nem, akkor egy magyar rendőrnek meglenne az éves bevétele ha pár napig csak birságolna. A fájdalmasan sok autót leszámítva a fő utak látványosak, tele vannak fákkal, jó volt nézeődni menet közben. Végül azért csak megérkeztünk a hotelba, a recepción körülbelül 5 perc alatt lerendeztük amit ilyenkor le kell rendezni. A szobák tiszták, jól felszereltek, semmi panaszunk nem lehet. Némileg kifújtuk magunkat, majd elindultunk az éjszakába, hogy kicsit körbenézzünk. Elsősorban természetesen ásványvizet vettünk, de belebotlottunk egy nagyon fain kis fagyizóba is. Egész szép adagot kaptunk, és örömmel jelenthetem, hogy az olasz fagyi tényleg nagyon finom :) Illetve betévedtünk egy kis boltba, ahol mindenféle sajtok, olasz tészták, felvágottak sorakoztak, elhatároztuk, hogy úgy nem megyünk haza, hogy innen nem viszünk ezt-azt. Visszafele megjegyeztük pár helyről, hogy oda meg oda majd muszáj lesz betérni enni valamit. A nap zárásaként pedig felderítettünk pár olyan utcát is, ahova amúgy nem akartunk menni, de ez teljesen szándékos volt :) Holnap irány a Vatikán, és annak környéke.

Még júniusban adódott egy lehetőség, hogy hárman elutazzunk Rómába egy hétre. Utazótársaim anyu, és egyik barátnője, Kriszta. Kriszta születésnapjára kapta az utat a lányaitól (ez úton is köszönjük!), hogy anyuval utazhasson. Én ott jövök a képbe, hogy már utaztam külföldre, és beszélek idegen nyelvet, így kísérőnek megyek. Rómába repülővel megyünk, a buszozást nem vállaltuk be, de talán jobb is így, főleg, hogy anyu még sosem repült, így szinte gyermeki izgalommal várja az utat :)

Azóta sokat terveztünk, hogy mit érdemes megnézni. Elhatároztuk, hogy egyik nap elmegyünk Pompeibe is, remélem összejön. Az előkészületekről annyit, hogy bevásároltunk mindenkinek 1-1 Róma kártyát (Roma pass), amely segítségével 2 választott látnivalóba ingyen beléphetünk, illetve 3 napig ingyen használhatjuk a tömegközlekedési eszközöket. Valamint előre megvettük a belépőket a Vatikánba, mivel nem szeretnénk órákig sorban állni. Holnap, azaz kedden reggel indulunk.